|| A ló háziasítása

A ló háziasítása a korai civilizációk idején, nagyjából 5000 évvel ezelőtt, Közép-Ázsiában kezdődött (botaji kultúra), majd a mai Dél-Oroszország, illetve Mezopotámia területén folytatódott. A nomád lótartók hamarosan rájöttek, hogy a lovon szállíthatják felszerelésüket, elkezdték tehát málhás lovakként használni őket.

|| A bojtai kultúra - mi ez?

I. e. 3700–3100 közötti rézkori kultúra Közép-Ázsia északi részén, amelynek fő jellemzője a vadlovak nagy csoportjainak a településen belüli gondozása volt. Az ásatások Marsha Levine vezetésével brit–kazahsztáni tudományos együttműködés keretében folynak 1993 óta. A régészek eddig három hasonló jellegű település maradványait tárták fel az észak-kazahsztáni Iman-Burluk folyó mellett, Krasznij Jar, Vaszilkovka és Botaj falvak közelében, mely utóbbiról az egész régészeti kultúra a nevét kapta. (Kazah Köztársaság, Kokszetan régió).A régészek óriási mennyiségű lócsontot találtak. Csak a botaji ásatáson több mint 300 000 lócsontot azonosítottak eddig! Ezeket azután többféle szempontból vizsgálják, kor és nem szerint vagy például a hátgerinc igénybevétele vagy a fogazat zabla miatti kopása szempontjából. Azt is feltárták, hogy a településen belül hol helyezkedtek el a karámok, és hogy az edények belsejében milyen összetételű kancatej maradványai találhatók.

A kutatások jelenlegi állása szerint a botaji kultúra képviseli a ló háziasításának jelenleg ismert legkorábbi helyszínét és időszakát, amit a kutatók a legkorszerűbb számítógépes vizsgálatok segítségével bizonyítanak.

A botaji kultúra emberei a gazdaságukat kizárólag a lótartásra alapozták, sem a földművelés, sem más állatok tartásának nyomai nem mutathatók ki. A botaji kultúrához hasonló lótartást és hasonló tárgyi emlékeket mutat a szintén észak-kazahsztáni Terszek-kultúra is az i. e. 3500–3000 közötti időszakból (az Isim-folyó mellett, Petropavl régió). Tárgyi emlékei és embertani alkata szerint mindkét népesség jelentősen eltér az i. e. IV. évezredtől Kelet-Európából Közép-Ázsia felé terjeszkedő indoeurópainak tartott földművelő kultúráktól. (Kurgánsíros kultúrák, proto-indoeurópaiak.) A botaji kultúra emlékei ezért a közép-ázsiai történeti kapcsolatokat mutató nem indoeurópai népek eredete szempontjából különösen érdekesek lehetnek.

|| Nomádok

A nomád népek egy része szabadon vándorol állataival, például az észak-afrikai tuaregek. Más részük meghatározott területi rend szerinti szállásváltó gazdálkodást folytat, amely az évszakok váltakozásához igazodik. Ilyenek például a kelet-afrikai maszájok vagy a hagyományos életformájukat gyakorló belső-ázsiai mongolok. A nomád életmód mellett létezik félnomád és transzhumáló életmód is. A félnomád népeknél csak a nép egyik része vándorol, míg a másik részük letelepedett földművelést folytat. Ilyen életmódot folytatott például a honfoglaló magyarság is. A transzhumálás során ezzel szemben az egész nép letelepedetten él, csak a pásztorok vándorolnak az állatállománnyal, hosszabb időszakokra elhagyva az állandó településeket.

Egy további különbségtétel a nomád népek között az, hogy milyen állatokra épül a gazdaságuk. A történelmi eurázsiai sztyeppei népek általában nagyállattartó lovasnomádok voltak (fő állat a ló), míg például a kelet-afrikai nomád népek elsősorban szarvasmarha-tartásból, az észak-európai lappok rénszarvas-tartásból élnek, az ókori héberek pedig juhtartó nomádok voltak.

|| Érdekesség
_{^{saját írás (c)}}